Hipnózis

Május 13-án Budapesten a Ráday Könyvesházban, A Bolond Pierrot szerzői filmklubban vetítésre kerül a Sötétben c. filmem, Francois Truffaut sorozat keretében, A Férfi, aki szerette a nőket kísérőfilmjeként!

Mindenkit várok szeretettel!

Gadányi Károly

Egy rövidfilm a park pályázatra. Ha minden igaz jön majd a hosszabb változata is.

Szavazni itt lehet rá

Nos, míg a Hipnó kényszer parkolópályán van, addig is néhány filmecske amit időközben elkészítettem.

Egy dokumentumfilm a mai fogyasztói társadalomról, két szókimondó 80 éves tolmácsolásában (10 perc):

 Egy környezetvédelmi rövidfilm következik (3 perc):

 A T-mobile pályázatára készült reklámfilm (1 perc):

Update: A Zuhanás a zalaegerszegi V. Göcsej filmszemlén különdíjat nyert.

Ezúton is szeretnék gratulálni Vadócz Péternek, aki szintén különdíjas lett Mobil Képeslap c. rövidfilmjével!

Míg készül a Hipnózis addig is itt egy rövid werk clip a forgatásról és az előkészületekről.

A felvételek Moór Dávid és Jakab Zoltán jóvoltából készültek.

Nos, tudom hogy ez aktívan nem tartozik a Hipnózis c. filmhez, csak annyiban hogy én írtam és rendeztem, amíg a Hipnó készül.

Egyenlőre a kis filmecske halad az ismeretség útján.

"A 40. Magyar Filmszemle elteltével a Filmklik.hu oldal is megvonta a maga mérlegét. A szemle hét napja alatt számos a versenyben, illetve a bemutató szekcióban szereplő alkotást tett hozzáférhetővé on-line, ingyenesen. Ez idő alatt az oldal a közel ötven filmre több mint háromezer „virtuális jegyet”adott ki. A legnézettebb alkotásnak Hajdú Eszter dokumentumfilmje, A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció bizonyult, ezt követi Hegedűs 2 László kísérleti kisjátékfilmje, az 1Kávé, majd a Zuhanás következik Gadányi Károly rendezésében."

(magyar.film.hu)

Valamint a II. AXN filmfesztivál döntőjébe is bekerült.

A filmről majd később írok.

Hogyan írjunk közönségfilmet e-book és e-notes

2008. december 23-a és 2009. január 23-a (a könyv első megjelenésének első évfordulója) között minden érdeklődő ingyen letöltheti a könyv elektronikus, e célra készített (248 oldalas) kiadását a www.filmdramaturgia.hu oldalról.

A könyv második, teljes (368 oldalas) kiadása továbbra is a Magyar Televíziós- és Filmművészeti Szövetségnél (www.mtfsze.hu) vásárolható meg.

Forgatókönyvírói sikerekben gazdag új évet kívánok minden kollégámnak!

Tóth Róbert / story-doki

Tóth Róbert - aki a Hipnózis script doktora/dramaturgja is - új tanfolyamot indít forgatókönyvírást rejtelmeit megismerni vágyóknak. 

Ha valakit érdekel az igazi szakma, hogy hogyan kell egy forgatókönyvet valójában megírni, az itt jelentkezhet nála.

Robi nemrég jelentette meg a "Hogyan írjunk közönségfilmet?" c. tanulmánykötetét, mely magyarországon teljese egyedülálló, az amerikai típusú forgatókönyvírást részletesen bemutató szakmai könyv. Azt gondolom, minden leendő vagy gyakorló filmes polcára kötelező darab. A könyvet szintén ezen az oldalon lehet megrendelni! Nagyon megéri!

Gadányi Károly

Akik türelmesek voltak és rendszeresen látogatják az oldalt, azoknak egy kis meglepetés (meg azoknak is akik most tévedtek ide először ;)

A ma reggel új trailert hozott, jelezvén hogy a film hamarosan elkészül.

Az oldalsó sávban, (lent, alul) található egy szavazó az előzetessel kapcsolatban. Akinek van egy kattintásnyi ideje azt megkérném, szavazzon! (ez belső statisztika, regisztrálni sem kell hozzá) Köszönöm!

Mivel ez mégiscsak egy rendezői blog, gondoltam belinkelek párat az előző filmjeim közül, már többen régóta rágták a fülemet miatta.

Ha már feltöltöm őket, mindegyikhez hozzáfűzök egy kis rendezői kommentárt, amire máshol nem lenne lehetőségem, ezért is jó ez a blog - dolog. A rövid megjegyzések elsősorban a történet koncepciójához való viszonyomhoz kapcsolódik, a rendezői eszköztárakra most nem térek ki, mert az eléggé hosszadalmas lenne.

Bár ezek a korai filmjeim és többnyire csak a hibákat látom bennünk – vajon lesz olyan filmem valaha, amiről másként fogok vélekedni? -, mégis szárnypróbálgatások voltak és számomra fontos állomásokat jelölnek az életemben.

A Merénylet (2003)

Az első filmem. Ekkor volt először kamera a kezemben, azon a napon mikor forgattuk..

A film – mint ahogy a címében benne is van – egy merényletről szól. Számomra az érdekesség a mondani valójában az volt, hogy két szálat látunk, amelyek egy pillanatra összeérnek, majd újból szétválnak, és akaratlanul otthagyja a kérdést a történet végén. Vajon melyik szálon folyt az igazi, a nagyobb merénylet?

Minden tudásom elméleti volt egészen addig, így szerettem volna kipróbálni, hogy képes vagyok-e, készen állok-e már rá, arra hogy átültessem a gyakorlatba is, és hát ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés

Eredetileg egy pályázatra készült, amire aztán nem adtam be a hossza miatt, de egy másik filmfesztiválon viszont 2. helyezést ért el.

Az előkészületek aprólékosak voltak és kidolgozottak. Úgy éreztem, nem érkezhetek felkészületlenül a forgatásra ennyi szervezés után. Nagyon komolyan vettem az egészet. Persze szerencsére a forgatás nagyon jó hangulatban tellett el, amire szerintem mindig is szükség van.

Sok mindent tanultam a film készítése alatt, rengeteg új impulzus ért, és tapasztalat, hogy mi lehetséges a gyakorlatban és mi nem.

Miután lezajlott a forgatás, indult az utómunka fázisa.

Mindennel számoltam, csak a vágással nem. Egy filmet vágásához meg nem elég elméleti tudás, ahhoz tényleg nagy gyakorlat kell. Hosszas keresgélés után rátaláltam Mészáros Bálintra, aki akkortájt a MAFSZ-nál dolgozott vágóként. Bálint egy nyugis, segítőkész, lezser, és roppant tehetséges vágó volt. Nála láttam meg először, hogy is zajlik a vágás, mikre kell figyelni, mi a fontos. Nagyon hálás vagyok neki mai napig, hiszen ő ismertetett meg a vágással, és azóta is ugyanazt a rendszert használom, mikor vágok, amit ő mutatott meg.

Fontos volt számomra ez a film, mert megmutatta, megcsillantotta azt, hogy mire is vagyok képes, hogy mik a korlátaim és megteremtett számomra egy belső mércét, hogy mi alá nem mehetek abban a minőségben, ami számomra fontos.

Elveszve (2005)

Ennek a filmnek a történetében az izgatott, hogy ott ér véget a sztori, ahol egy másik filmé kezdődne.

Azzal, hogy egy háttértörténetet ismerünk meg – a rohanó fiú története - így maga a főcselekmény lényegtelenné válik – ami maga az emberrablás kimenetele.

Ha valaki látta Robert Altman-tól a Gosford Parkot, az tudja, mire gondolok. Ott egy gyilkosság történik egy vidéki birtokon hétvégi vadászat közben. A történet során kiderül, hogy voltaképp mindenkinek volt indítéka és lehetősége megölni a nem épp feddhetetlen házigazdát. A karakterek és kapcsolataik feltárásával a történet végére teljesen lényegtelenné válik hogy ki is a gyilkos…

Az Elveszve ötlete egy nyári napon jött, mikor elfutott mellettem egy ember és elgondolkodtam, hogy vajon hova rohanhatott és miért? Aztán valahogy összeállt bennem ez a film.

Szeretem mikor egy film többrétegű, mikor lehetőség van kísérletezgetésre is, és nem szeretem mikor egy történet egyszerűen felszínes. Érdekes ötletnek tartottam, amivel el akartam játszani, hogy a fiú már a lány elrablása előtt elveszítette őt. Az elveszettség mindenkire utal, de elsősorban a fiúra természetesen.

A történetem megvolt, de éreztem, hogy igazán a fiú gondolatait - intraperszonális konfliktusát - monológgal tudnám kifejezni. Ráadásul ennyi idő alatt. Hiszen az egész versenyfutás az idővel. A sors iróniája hogy nekünk is az volt, hiszen 24 óra alatt kellett leforgatni a filmet – ami végül 16 órára sikeredett, úgy, hogy egyszerre ráadásul két filmet vágtam – de remek tapasztalatszerzés volt.

Valahogy úgy éreztem egy sokkal líraibb szövegre lenne szükségem, mint amilyet én tudok írni és eszembe jutott Óber Peti csodálatos novellái amiket olvastam tőle. Az mellett hogy nagyon jó barátok vagyunk, nagyon nagy tehetsége van a nyelvhez, a szavak csavarásához, és úgy éreztem igazi mélységet adna a történetnek. Szerencsére hozzájárult hogy felhasználjam a szavait és ahhoz is hogy eljátssza a fiú szerepét. (Ez annyira jól sikerült, hogy most is találtam neki egy rövidke cameo szerepet a Hipnózisban.)

Pont megfelelő lökést adott a Szekszárdi „Digi 24” elnevezésű Digitális filmnapok keretein belül meghirdetett verseny. Az igazi kihívás.

A nehézségek persze jöttek magukkal, ahogy lenni szokott. Mivel belső monológot akartam és a végén egy kétmondatos dialógot, ezt ugye fel kellett venni hangban. De mivel fogalmam sem volt a forgatásról hogy mennyi ideig fog tartani és hogy mikorra jutunk haza – így maradt az a lehetőség hogy a hangot előre vesszük fel, majd mikor az utómunkára kerül a sor, végül oda illesztjük. Így majdnem egy napra beköltöztünk Karamuskó Viktor barátom és Málna otthonában, hogy felvegyük a hangokat. Viktor ugyancsak tehetséges író és zenész is, máshoz nem is fordulhattam volna, hogy ilyen jól alakuljon a filmem hangzása. Épp azon gondolkodtam milyen zene illene a filmembe, a felhasználtan kívül és épp szünetet tartottunk, mikor Viktor elkezdett játszani egy témát a szintetizátorán, és felötlött bennem a gondolat, Ez az! Végül bekerült a film végére az ő zenéje, ami tökéletesen illett az elképzeléseimhez.

Sötétben (2006)

Ebben a történetben az időtlenség fogott meg. Egy férfi, akit fogva tart a saját ideje. Önmaga korlátainak rabja. Egy végtelen ördögi kör.

Koncepcióként az érdekelt, hogy ezt az időbeliséget ki tudom-e fejezni úgy olyan eszközökkel, hogy felbontom a kronologikus történetmesélést.

Talán az eddigi legkomolyabb filmem. A Hipnózis előkészületei alatt forgattam. Besokalltam a sok szervezéstől és a rám háruló nyomástól, ezért pihenésképpen egy másik filmet akartam gyorsan leforgatni, hogy kitisztuljon az agyam. Valami olyasmire volt szükségem, ami nem ennyire kidolgozott, aminél nem minden részletet aprólékosan meg kell tervezni. Van egy forgatókönyv, egy kamera és neki a vadvilágnak, lássuk mit tudunk kihozni belőle. Mennyire tudunk improvizálni!

Szerencsére két nagyszerű színésszel dolgozhattam. Teljesen más érzés igazi színészekkel dolgozni, akiknek valóban ez az életük. Alapból szeretem, ha egy színész kreatív a karakterével kapcsolatban - Farkas Szilárd és Krajcsi Niki pont ilyen. Nagyszerű ötleteik voltak, amelyeket fel is használtam. Sajnálatosan úgy jött ki hogy Málnának egy rövidke cameo szerepet tudtam adni, de a Hipnózisban már nagyobb és fontosabb szerepet kapott.

A film lényegében a Mozdulatlanságról szól. És mivel fordítottan tudunk kifejezni legjobban szituációkat - tehát a színtelenséget színnel, a hangtalanságot hanggal (mint ahogy Sidney Lumet is a Domb c. filmjében, az igazi csendet egy légy zümmögésével mutatta be) - a mozdulatlanságot mozgással akartam elérni. A karakter folyton úton van, holott valójában mozdulatlan, hiszen saját belső börtönének a rabja. Ennek kifejezésére továbbá szerintem remek polaritást adott Szilárd monoton hangja és a folyton váltakozó táj.

Meztelenség. Szükség volt-e rá? Azt gondolom igen. Ez egy erős jelzésértékkel bírt a filmben, hogy nem csak utalgatni akarok dolgokra, hanem igen is kimondani. Úgy éreztem ezzel a mozzanattal a történetnek olyan mélységet adok, hogy már az elején felfüggesztem a néző hitetlenségét, akkor már megnyertem magamnak. A másik, ami mellette szolt az a folytonosság, nem szeretem mikor egy filmben apró logikátlan események mutatkoznak. Itt gondolok arra, hogy valószínűleg a lány az éjszaka közepén nem fog felöltözni, hogy reggel levetkőzzön és újra átöltözzön.

Hálás vagyok Nikinek hogy megértette a szándékomat és teljesen profin kezelte a szituációt.

A férfi történte nem más, minta az, hogy mindenki önmagát determinálja. Kiszabadulhatna ebből az ördögi körből, az örök időtlenségből, de nem tud, illetve nem akar. És végül egyedül marad, a sötétbe zárva.

Hipnózis (2008)

Előzetes

Talán az eddigi legnagyobb vállalkozásom. Egy híres író, egy profi stáb (operatőr, zeneszerző, vágó, látványtervező) tehetséges színészek, egy segítőkész profi forgatókönyvíró, csodálatos gazdag helyszínek, rengeteg segítőkész ember.

Tehát számomra a lehetőségek tárháza és hamarosan kiderül mennyire tudtam élni vele.

Az előrelépést talán az is jelenti hogy, míg mindhárom film forgatása voltaképp 1-2 napot vett igénybe, addig a Hipnózis lassan már 2 éve készül. Utólag így a filmjeimet végignézve, érdekes, hogy a lineáris történetmesélés nem épp a szokásom, és folytatom ezt a sort a Hipnózisban is.